Tudod, miért bolondozok annyit? Miért viccelődök, rázom a fenekem vagy épp énekelek hülyén? Miért ugrok hirtelen nekifutásból a nyakadba, csipkedem az oldalad vagy cuppogok a füledbe?
Mert közben csillog a szemed. És nevetsz. Mert tudom, hogy szereted. Tudom, hogy engem szeretsz, azt, amilyen vagyok.
Mert melletted önmagam lehetek.
